Bizánc i.sz. 324-ben emelkedett ki a Boszporusz görög városállamai közül, amikor Nagy Konstantin újjáépítette. A Konstantinról Konstantinápolynak nevezett város vezető szerepet töltött be a középkorban, amikor a görögkeleti, a nyugati kereszténység és az iszlám civilizáció végérvényesen elkülönült. Angold könyve a bizánci művészet és a bizánci társadalom fejlődését követi nyomon. Kiindulópontja Konstantinápoly és annak viszonya a kora középkor világához. A szerző bemutatja, hogy a város felemelkedése – a hatalom súlypontját kelet felé tolva – hogyan bontotta meg a Római Birodalom erőegyensúlyát.